Kilométeróra állás:

GEZa : 85000km
BEA :156813km
Bubi : 174659km 

Ez egy szép hosszú történet, tavasz elejétől kezdődött. A terv az az volt, hogy csinálok BEA-nak egy fékfelújítást. Neki is álltam lelkesen, 4 munkahenger volt itthon, meg egy garnitúra maff fékpofa. Egy másik, AP márkájú fékpofát tudtam még venni, és seicento dobokat. Az első munkahengereket könnyedén leszedtem, a pofákkal együtt. Az újak is könnyedén helyre mentek. Hátul sem volt nehezebb a helyzet, sikerült a kéziféket is beállítani. Meglepően könnyen ment az egész, aggódtam is emiatt. Később kiderült nem is ok nélkül. Az első próbakör jól sikerült, fogott a fék rendesen, és elég magasan. Innentől szálltunk fel ama bizonyos rollerre. Jött az a szituáció, amit szinte minden polskis barát, márkatárs ismer. Igen, az a random hol indul, hol nem indul az autó. A lényeg, hogy ha nem indult az autó, bármi dolgot kicseréltem, utána egyszer indult, de csak egyszer. Így technikailag, a teljes üzemanyag, és gyújtásrendszer felújításra került. Az akkumulátortól kezdve, a gyújtáskapcsolón át az utolsó saruig minden új. Ezt most nem részletezem, mert mindenki ismeri a történetet. A lényeg, hogy egy bontott jelvevő kábel volt az autóban, aminek megtörhetett a vezetéke, elég merev volt. A másik bontott ami itthon volt, az került a helyére, és az is vagy már meg volt törve, vagy az egyik próbakör alatt fáradt el. Végső megoldásként találtam egy céget, vagyis KeMa talált egy webshopot, ahol volt raktáron( ezúton is hálás köszönet érte), azt beszereltem, és biztos ami biztos alapon a kábelköteg testét áthelyeztem egy másik pontra. Na, akkor jöhet végre az eredeti terv, hogy koptassuk össze egy kicsit a féket. Itt jött a következő menet a rollerral. A fék nagyon jól fog, kb. 2/3 lett a féktáv a régi fékhez képest. De ha sűrűbben nyomogatom a pedált egyre beljebb fogott a fék, a fékerő ugyan úgy jó volt, csak a pedál a végén, már leért a padlóra. Teszem azt, 100 méteren többször fékezel csak kicsit, akkor volt ez érezhető, és mondjuk 200 méterig nem fékeztem, újból a felső egyharmadban fogott a fék. Nem volt levegős, pumpálásra ugyanott fogott ahol elkezdtem pumpálni. Jött az ötletelés, segítségkérés. Első körben kiraktam az ap pofákat, hátha az önbeállók viccelődnek, de nem sajna. Így kizárásos alapon, maradt a főfékhenger, mivel azon kívül, szinte minden új volt. Csak annyi volt a kérésem, hogy csak a hátsó kör induljon meg, ha egyet lehet választani. Némi nehezítés mellett, meg egy fél flakon wudunegyven hatására, sikerült mind a 3! csövet meglazítani. Elég könnyen járt a dugattyú benne, az újhoz képest. Oké vissza az újat. A légtelenítés a nálam újabban szokásos módon. Kompresszoros légtelenítő, majd némi átfolyós, majd a hagyományos kézzel-lábbal. Lett fékerő,minden körülmények között,ott ahol lennie kell. Meg tudom érteni Gyuláékat, amikor azt mondták fékfelújítást, csak úgy csinálnak, hogy mindent kidobnak belőle. Igazuk van. Némi késéssel, de neki álltam a féket összekoptatni, mert már itt volt a nyakunkon a műszaki vizsga ideje. Bepróbálkoztam a nyári tali előtti napon egy átvizsgálással, hogy lássam mire jutottunk. Elég jók lettünk, ahhoz, hogy maradhasson az autó műszaki vizsgán. Így azért nem kevés örömmel és megnyugvással vághattunk neki a nyári talinak, GÉZa-val. Persze vele,mert ő jött a sorban a nyári talit tekintve. De erről majd egy másik bejegyzésben.

Ez is egy régebbi történet, most pótolom. Az is igaz, hogy ennél az esetnél házhoz mentünk a lófaszért. Az eset még tél végén történt, egy hétfői hajnali munkakezdést GEZa-val akartam teljesíteni, nem lehetetlen a feladat, de ekkor nehézségekbe ütközött. 4km-re a háztól eltűnt a fék, tök könnyen járt a pedál. Nem történt semmi baj, nem volt forgalom a kereszteződésben, és nem is mentem gyorsan. Visszafordultam, autócsere és indítottam a második futamot. Délután könnyen, gyorsan kiderítettem, hogy főfékhenger lesz a hibás. Volt itthon tartalék, neki is álltam a hideg ellenére. Élt bennem a remény, hogy szívás nélkül megoldom a feladatot. Úgy is indult. mind a 3 hollander könnyen meglazult, sőt háromból, kettőt kézzel tekertem ki. A munkahenger is könnyedén lejött. A gumi csöveket tartó bilincsek viszont ragaszkodóak voltak, semmi baj, cserélni akartam úgy is a csöveket is. Minden szépen helyre került. Elkezdtem feltölteni fékfolyadékkal a rendszert, ekkor vettem észre,hogy a munkahenger tetején a műanyag beömlő könyök, és a gumi között engedi a fékfolyadékot. Némi konzultálás Gyulával ilyen nem szokott előfordulni, de lehetséges, oké, akkor másik új. Ez is szépen helyrement itt szerencsére nem folyt sehol semmi. Akkor légtelenítés. Itt jelentek meg az első bajok, ez sehogyan nem akart összejönni. Vettem légtelenítő berendezést is, amúgy jó technika, tényleg átszippantotta a folyadékot, nem is látszott levegősnek egyik kör sem. De nem volt semmi pedálerőnk, egy pici sem. Jó pár nap (na jó volt az másfél hét is. ) szenvedés után, már nem tudom kinek jött egy ötlete a szervízkönyvben, hogy a pedál végén lévő rudat vissza akasztottam-e a helyére, persze, hogy nem. Közben Sanyi barátom is tett egy visszautasíthatatlan ajánlatot, egyik vasárnap reggel eljön hozza a szieszta kályhát, és segít, ha utána itt alhat nálunk. Vicces volt ez a felajánlás, aztán kiderült, hogy nem Orsi rakta házon kívül Sanyit, hanem éjszakás után jönne, és nem lenne ereje még hazavezetni. Hozta Ő is a házi építésű légtelenítőjét, ezzel is csináltunk egy kört, meg kettőt hagyományos módon. Volt már ellenállása a pedálnak. Gabcsi csinált addigra valami finom lélekgyógyító kaját is fagyott lelkünknek, kicsit még beszélgettünk aztán Sanyi elment aludni. Én meg csak örültem magamnak. Megoldódott, ezt egy életre megtanultam. A képen a légtelenítő. Kompresszoros, kell neki a levegő, Ezen kívül is használtam már, hasznos dolog.